01.Chapter

Sziasztok!:)
Még csak tegnap kezdtem el a történetet,de már van kettő feliratkozó!Nagyon köszönöm,remélem az első rész tetszik nektek!

Az átváltozás most könnyebb volt,mint máskor,amit nem értek,hogy miért. Már a város szélén voltunk amikor megállítottam Christ.
-Chris,van egy apróság amit kihagytam,csak holnap reggel indul a gép.
-Ne röhögtess,menjünk a géphez!-arca komor és komoly volt.
Nem hittem,hogy viccel.De én nem mentem sehova.
-Unom már a régi gönceimet!Végre szeretnék újakat vásárolni!Hoztam is elég pénzt!
Kínos csönd követte a mondatom.Chris a földet bámulta,pislogás nélkül.Hogy bírja ki?Na de ez most mindegy is.Meg kell győznöm,hogy jöjjön el velem.
-Kérlek!-kutya szemekkel néztem rá ami nem volt nehéz.
-Jó-felhúzta a szája szélét aztán le is engedte.Rövid egy mosoly volt.
New York-ba vagyunk tehát mindegy,hogy merre megyünk.Én az egyenes utat választottam,ami egy nagy bevásárló központba vezetett.Sok boltba amiket fölpróbáltam minden nagy volt rám.Én vékony alkatú vagyok.Sajna. Az utolsó boltban megláttam a nekem illő ruhákat.Vettem kék,piros,szürke,fekete,barna,kék,sárga,rózsaszín és egy zöld egyszínű fölsőt.A többit hagyjuk.
-Na és mit akarsz itt csinálni holnapig?-kérdezte dühösen.
-Nem tudom esetleg buliba menni?-reménykedő pillantást vetettem rá.
-Nem-határozottan és élesen mondta.
-De miért?
Nem válaszolt.Jó,jó bevallom elég gyerekes vagyok.  Elfelejtettem valamit elmondani.Chris a bátyám.
-Kérlek,kérlek,kérlek,kérlek....-a haza felé vezető úton végig kérleltem.
-Neked attól jobb lesz ha igent mondok?-kérdezte.
-Igen!-kutya szemeket elő!
-Akkor sem!
A kulcs hangosan nyitotta ki az ajtót.Ahogy megláttam a lakást hányingerem támadt.Minden koszos.
-Tetszik?-kérdezte aztán nekem dobta a felmosót,és pár takarítószert.Király.Olyan mintha én lennék az anya Chris meg az apa aki amíg az anya takarít meccset néz. Nem volt választásom elkezdtem takarítani.Először az előszobába felmostam aztán a nappaliba.Utána össze pakoltam a szobámba a ruhákat és felporszívóztam.A konyhában is megtettem amit tudtam.Arra tippeltem takarítás közben,hogy Chris az erkélyen alszik átalakulva,de nem.Meccset nézett.Mosolyra húztam a szám,mert nem szokott meccset nézni.
-Kész-mondtam ünnepélyesen.
-Szuper,most jöhet az erkély!
Az erkély a legkoszosabb hely amit utálok kitakarítani,de muszáj.Amúgy is holnap lesz Chris születésnapja csak megcsinálok ennyit. Kimentem felsöprögettem,felmostam,meglocsoltam a hervadt virágokat ,letöröltem az ablakot. Fél óra alatt kész is volt. Este 8 körül járt az óra.
-Ideje a vacsorának-jelentettem ki harciasan.
Gyorsan csináltam Chrisnek sült húst,magamnak pedig párolt zöldséget krumplival.Szeretek főzni.
-Kösz a vacsorát húgi.Szerintem menj feküdj le aludni!
Chris még kisgyereknek képzel.Nagyon idegesítő,hogy mindig parancsolgat és ,ha nem fogadok szót neki megtépi a bundámat.  A szüleink is vérfarkasok voltak.Egyszer teliholdkor átakartak szaladni az úton átváltozva,de......elütötte őket egy autó.Akkor voltam 19 éves,Chris pedig 443.Azóta ő nevel.Magára vállalt.Nem adott nevelőintézetbe (azért se mert vérfarkas vagyok),nem adott oda a keresztszüleinknek akik ugyanúgy vérfarkasok,mint mi.

                                                     ***
A földön hevertem.Lila foltos volt a kezem és a lábam.Az arcom is sajgott a fájdalomtól,valószínűleg ott is megvertek.De ki?Egyáltalán hol vagyok? A szoba sötétjéből kifogok egy emberi alakot aki közeledik felém.Mikor már közel van hozzám meglátom,hogy agyarai vannak.Talán egy vámpír?Az nem lehetséges,mert ők kihaltak.Amikor odaér hozzám,lehajol megpofoz és hasba rúg.
-Hol a bátyád?
Nem tudtam válaszolni mert nem tudom.Megkeresném ha mozgásképes lennék.
-Nem tudod?-felemelte a hangját és közelebb hajolt a nyakamhoz.-Hol van?-suttogta a fülembe.
Nem tudtam válaszolni,mert reszkettem a félelemtől.
"Nem tudom"-mondtam magamba,de nem tudtam hangosan.
Az ismeretlen még közelebb hajolt a nyakamhoz.
-Biztos,hogy nem válaszolsz?
Nem tudtam válaszolni. Leheletét éreztem a nyakamon.Meg akar harapni.Agyarai bemélyültek a nyakamba.
-Ne!-pont most jött ki egy éles sikítás a hangomon.
                                            ***
-Ne!-fölébredtem.
Igazinak tűnt ez az egész.  Megláttam Christ az ágyam mellett.
-Jól vagy?-kérdezte-Álmodban sikítoztál.
-Csak rosszat álmodtam-nyugtattam meg.
Nem akarom neki elmondani az álmomat nehogy kiakadjon. Kiment,mert tudta,hogy nem mondom el neki.Mindig rájön,de nem értem,hogy hogy. Felültem az ágyba.Az ismeretlen hasonlított valakire,de nem tudom,hogy kire.Gyorsan megnéztem hány óra,10.
-Jézusom,Chris siessünk 1 óra múlva indul a repülő!
Chris készen jött be a szobába.
-Nekem kell sietnem?-kérdezte végre mosolyogva.
Gyorsan előkaptam a ruháimat,és villám tempóba felöltöztem.Hogy lehet hamarabb kész mint én?Mindig ő késlekedik.
-Autóval megyünk.-jelentette ki.
-Miért is?
-Mert különben elkésünk!-mondta nyugodtan.
Beszálltunk az autóba.Mindig jó,nyugtató illata volt.A reptér nincs olyan közel,se olyan messze tőlünk.Háromnegyedóra alatt ott is voltunk.A pályaudvar megvolt tömve az emberekkel.Ahol a csomagokat kellett leadni és ahol a jegyeket lehetett megvenni,hosszú sorok kígyóztak.15 perc alatt kell mindezt megcsinálnunk,a jegyeket megvenni,a csomagokat lerakni,-amiket otthon felejtettem,-és felszállni a repülőgépre.Gyerekjáték annak aki mindezt megtudja csinálni ilyen hosszú sorokkal 15 perc alatt.Beálltunk a sorba megvenni a jegyeket.Ahhoz képest nagyon gyorsan megvettük és Chris lerakta a csomagokat.A gépünkre fellehetett szállni.
-Jól vagy?-kérdezte Chris,mert nem bírom a repülést.
-Aha-mondtam egy kicsit akadozva.
Egész úton azon gondolkoztam mit fog szólni Chris az ajándékára.Esetleg kiakad....Esetleg megijed...Esetleg örül....esetleg csodálkozik.....Esetleg hazajön?
                                                                                    FOLYTATJUK

00.Prologue

Sziasztok!:)

Nahát ez is eljött,hogy megnyitottam a blogot!Remélem sikeres lesz:)Ha tetszik iratkozz fel,ne lopj!



Felébredtem a rezgő telefonomra amit tegnap elfelejtettem kikapcsolni.A fejemet a párnámba túrtam,reménykedve,hogy vissza tudok aludni.De hiába az alvás ilyenkor már nem megy.Az órára néztem amely a szekrényen fektetve hevert.Felállítottam és megnéztem,hogy hány óra.7 óra.Ki az az elmebeteg aki ilyenkor felkel.Felvettem gyorsan a mamuszomat amely az ágyam mellett hevert.Kimentem a konyhába,valami reggelit keresni.Megláttam,hogy a hűtőn egy rózsaszín cetli van,amelyen ez állt:
Elmentem boltba,a reggelidet az asztalon találod! Puszi:Chris
Az asztalon vajas kenyér és kakaó volt.Gyorsan megfogtam mindent és mentem vissza a szobámba tévét nézni.Beültem az ágyba,aztán bebugyoláltam magam a takaróval.A tévében éppen a tények ment.
-Jó napot kedves nézők!A Sárfű utcában robbanás volt-mindig van robbanás (Chris korán kel és mindig nézi).
A kulcs csörrenését hallottam az ajtónál.Chris megjött.

Chris és én a nyugodtabb és átalakuló farkasok közé tartozunk.A mi fajtánk alakot vált és mindig tud higgadt lenni.Más fajtával nem találkoztam még,csak Chris.Ő sokkal idősebb mint én,ő 567 éves lesz holnap én meg csak 100 vagyok.A farkasok halhatatlanok,mint a vámpírok voltak akik már kihaltak.

-Szia,Chris!-mondtam teli szájjal-Köszi a reggelit!
-Nincsmit,Nyuszi!-olyan aranyosan mondja ezt mindig.
-Hoztam sok mindent!
Közelebb hozta hozzám a szatyrot amiben csak hús van.
-Chris....Én vega vagyok...-ezt eddig is tudta,de most miért felejtette el?
Chris a háta mögül előhúzott egy szatyrot amiben zöldségek,kenyér,vaj volt.Nyugalom töltött el.Soha nem ettem húst,undorodom tőle.Volt nála még egy szatyor amiben olyan ételek voltak amiket mindkettem szeretünk,mert ő nem szereti a zöldségeket.Nem egyezik az étrendünk.
-Holnap van a születésnapod és van egy meglepetésem!
-Jaj ne is emlegesd!
-Csak gyere el a meglepetésedhez!
-Rendben!Hova megyünk?
-Titok,csak annyit mondok,hogy repülővel megyünk-grimaszoltam mert nem bírom a repülést.
-Te repülővel?-elnevette magát,aztán komoly képet vágott.-Biztos vagy benne?
-Biztosabb már nem is lehetnék!Ma indulunk 2 óra múlva indul a repülő úgyhogy siessünk.
Gyorsan elővettem a gardrobból a ruhákat amik kellenek és gyorsan fel is vettem.
-Gyorsítunk?-kérdezte Chris.
A gyorsítás átváltozást jelent.
-Rendben,de csak a város széléig!
Az erdőben lakunk,csak,hogy nyugodtam átalakuljunk félelmünkben és dühünkben.Az átalakulás nem mindig könnyű akkor,ha nem félsz és nem is vagy dühös.Ilyenkor eltart 3 percig is a kezőknek mint én vagyok,Chrisnek már gyorsan megy.Nekem erre még várnom kell.
                                                                                   FOLYTATJUK